Belépés
Elfelejtettem a jelszavamat

2. Fejezet: Már megint ez?!

2017-12-15

Valahogy úgy éjfél körül lehetett mikor fel riadtam álmomból. Erre Alex is fel kelt.
- Mi történt? - kérdezte
- Valami hangot hallottam kintről! - mondtam kicsit ilyedtten.
- Ki megyek meg nézem mi az! fel tápázkodott, és ki ment.
- Nincs semmi! - kiáltotta majd vissza jött.
Nem tudtam vissza aludni és ennek köszönhetően ő sem tudott mert egyfolytában forgolódtam.
- Beszélgetünk? - kérdeztem hátha még ébren van.
- Persze. - Válaszólta, és fél kapcsolta a zseblámpáját. Már jó egy órája beszélgettünk miután fel jött a téma amit nem nagyon akartam szóba hozni:
- Miért veszekedtetek ma a Balázzsal? Pont ott voltam pont gyűjtöttem a fát a tábor tűzhöz és hallottam hogy valamin nagyon összevesztetek.
- Semmi csak megint azon veszekedtünk hogy nem szeretném hogy a Klauval aludjon. - Csak azért hazudtam neki mert nem akartam hogy rossz legyen neki amiért miatta vesztünk össze.-
- Á, megértelek. Figyelj ha szeretnéd megpróbálhatlak kedvre deríteni!
- Hát... Jó, úgysem tudnék elaludni. - Mikor ezt a választ meg hallotta fel csillantak gyönyörű zöld szemei. Élő vette gitárját és játszani kezdett rajta, majd amikor látta hogy tetszik elmosolyodott. Ahogy rá néztem és Valami olyat éreztem amit már éreztem
-Talán megint tetszik? Ez nem lehet! -
- Ez lehetetlen! - kiáltottam félbe szakítva a gyönyörű zenét. Ki rohantam a sátorból de ő utánam jött, megálltam.
- Egyedül akarok lenni! - mondtam neki könyvekkel teli szemmel.
Nem követett tovább tiszteletben tartotta amit kértem tőle.
Fel másztam egy magas tölgyfára és le ültem egy biztonágosnak tűnő ágon és gondolkozni kezdtem: Vajon most mit gondolhat rólam Balázs? Na és Alex? Biztos mind a ketten utálnak hiszen Balázzsal össze vesztem, Alexet meg biztos hogy megsétrettem. ezeket a gondolataimat egy óriási reccsenés szakította meg. Leszakadt az ág amelyiken ültem. Egy nagy sikítás ennyi amire emlékszem. A következő emlékem már az hogy egy kórházi ágyon fekszek anyukám is apukám az ágy végében ülnek és valaki fogja a kezemet na de ha anyukám is apukám az ágy végén ülnek akkor ki fogja a kezemet? Kérdeztem magamba.
Nagy nehezen oldalra fordítottam a fejemet és meg láttam a legjobb barátnőmet Beát. Ennek nagyon örültem hogy ott volt mellettem. Mi történhetett hogy kerültem ide? Végre sikerült meg szólalnom: - Mi történt? - kérdeztem olyan rekedt hangon-
- Le estél egy fáról a sátorozásnál éjszaka és nagyon be verted a fejedet de, ne félj most már minden rendben van! Itt vagyunk veled! - szólalt meg anyukám az ő maga féltő hangján.-
   

Hozzászólások (0)