1. Fejezet: Az a bizonyos túra

Ez a reggel nem sokkal különbözött a többitől csak annyiban hogy több kedvel vágtam neki a napnak ám de ezt is sikerült el rontani na de ne ugorjunk egyből a közepére kezdjük csak az elejétől.
Ma reggel 6 órakor meg szólalt az ébresztőm a telefonomon ám de, nem tettem szundira a telefont mint általában nem zsörtölődtem hogy "áhh már megint egy újabb unalmas nap menni kell suliba és végig kell szenvedni az összes órát" hanem inkább vidáman és élettel teli keltem fel a mai napon. Hogy ez miért volt így? Ma az osztállyal el indulunk egy jó 3 napos túrára ahol kint fogunk aludni a természetben. Én még nem igen csináltam ilyet szóval egy kicsit féltem is hogy "Mi lesz ha még támad minket valami állat az erdőben? Mi van ha valakit el rabolnak?!" Ezekkel a gondolatokkal indultam neki a mai napnak.
Éppen a buszon ülök úton a sulihoz, ahol találkozok az osztálymmal, ekkor meg rezzen a telefonom - A suli előtti parkolóban találkozunk kicsit előbb jön a busz 8:30 helyett 8:00-ra ér ide siessetek! Ja és Bea sajnos le betegedett így nem tud jönni! - jött az sms. Na ez már több sebből is vérzik az egyik az hogy az én buszom amelyik a sulihoz visz 16p múlva ér be szóval kb 8:07-re érek oda. A másik pedig ha Bea (a legjobb barátnőm) nem jön akkor kivel fogok egy sátorban aludni? Annak örülnék ha a barátommal lehetnék egy sátorban de, őt a kis hülye Kaludia mellé osztották be, fhuu ha egy újjal is hozzá mer érni Balázshoz megölöm! Vajon ki maradt pár nélkül? Merült fel bennem a kérdés. De ekkor már nem volt időm rajta gondolkozni ugyan is be ért a buszom a buszmegállóba így le kellett szálnom. Rohanni kezdtem. A suli felé vettem az irányt és még pont el értem a buszt mely el vitt minket a sátorozó helyre.
- Hú köszi hogy megvártatok
Nem igazán emlékszem a hely nevére de annyit biztosíthatok én nagyon féltem. Már kezdett sötétedni amikor aztán fel merült a kérdés a tanárok körében: Lara kivel fog aludni? -kérdezték
Mindenki egymásra nézett, na persze csak egy embernek nem volt párja hogy is gondolhattam volna hát persze hogy az exemnek Alexnak nincsen párja!
Majd mindenki Alexra nézett: Aludjon vele! Kiáltott fel a rosszindulatú kórus. Balázs (a barátom) vetett pár megvető pillantást a fiúra de végül ő is bele ment
- Persze ha nem lesz semmi! -Parancsolt keményen a tanár nő
Majd rá bólintottam: - Persze hogy nem lesz!
Eltelt egy jó fél óra a kérdés megválaszolása óta de még mindig azon pattog az agyam hogy mi van akkor ha megint bele szeretek Alexba ahogyan őt ismerem meg villogtatja a gitár tudását és persze a göndör fürtjeit bármi lehetséges.
De ezt a gondolkodás menetemet egy ismerős hang szakította meg, mely a hátam mögül jött és lágyan de még is keményen szólt hozzám:
- Látom az arcodon hogy van valami baj drágám csak nem az zavar hogy Alex mellé osztottak be? Vagy ez csak engem zavar?!  -Szólalt meg Balázs.
- Nem dehogy is engem is ez zavar. A múlt héten tudod..... Hát.... Szerelmet vallott nekem... Azt mondta hogy megint tetszek neki
- Hogy hogy erről én eddig még nem tudtam?! Senki sem szólt nekem! - Már szó szerint órdított velem.
- Pontosan ezért nem szóltam neked eddig erről mert tudtam hogy így reakálsz és hogy megint össze veszünk miatta! - Mondtam már én is felemelve kicsit a hangomat.- Nem hiszem el hogy már megint ezen veszekszünk! Vele talán nem is veszekedtünk ennyit! - Ki mondtam nem hiszem el én ezt most tényleg ki mondtam?! -
- Oké akkor  jöjjél vele újra össze tudod mit nem érdekelsz nálad még a Klau is jobb társaság! - Meg fordult és elment -
Gyertek állítsuk fel a sátrakat! kiáltott fel Szílvi néni.
Mindenki el kezdte falálítani a társával a sátrát. Én és Alex nem igen értettünk a sátor építéshez de nagy nehezen ezt is össze tákoltuk. Mire mi készen lettünk a többiek már rég a tábortűz körül ültek és énekelgettek. Alex és én is oda mentünk Alex el kezdett gitározni a dalhoz én pedig be szálltam a többiekhez énekelni. Nem nagyon beszélgettünk se Alexal se Balázzsal se a többiekkel inkább csak énekeltünk és néztük a tüzet.